Bory-vári sétát tettünk. Napos szép idő volt, kezdetben kevés látogatóval. Már kifelé tartottunk, élveztük a napsütést, az iskolás csoport utáni csendet és a kilátást. A mellvédről letekintve pillantottuk meg az első pillangót, majd nem sokkal később a társát is. Hol együtt, hol külön repkedtek, de mindig visszatértek pontosan alánk egy falkiszögellésre, vagy a szomszédos bokor ágaira. Megpihentek, továbbszálltak könnyedén és természetesen. Ha összetalálkoztak, együtt repkedtek kicsit, játszottak, majd különváltak. Én pedig csak néztem azt a természetességet, ahogyan az életüket élték. Tették a dolguk, hol egyedül, hol pedig együtt. Tárasak voltak amíg kellett, majd mentek tovább. Ha találkoztak egy ideig megint együtt repültek teljesen természetesen. Nem törtek egymás életére, nem harcoltak. Repültek, s ha találkoztak együtt tették ezt. CSAK pillangók voltak, egyszerűen csak pillangók…

Azt hiszem tanulhatnánk tőlük. 🙂

 

Vélemény, hozzászólás?

Archívum

Címkék