Sokszor hallottam már, hogy a “körülmények” miatt most éppen nehéz valakinek, vagy hogy “most még megnyomom” kicsit, aztán “Kánaán lesz” … és persze a körülmények nem változnak és Kánaán sem jön el. Mitől, vagy mennyitől érezzük jól magunkat? Mindig valahol kint, magunkon kívül keressük azt a bizonyos valamit, amitől jól kellene éreznünk magunkat. Pedig az a valami az bennünk van. Mi magunk vagyunk… Mi magunk, s minél többet teszünk azért, hogy megismerjük az igényeinket, szükségleteinket annál inkább MAGUNK leszünk. Ez persze nem megy őszinteség nélkül és nem a “Mergáról, jakúzás kádról, meg a benga odúról” szól. CSAK arról, amitől és amennyitől nekünk jó, amitől azt mondhatom, ÉN ez vagyok és ezekre van szükségem. 🙂 A többi csak teher…

Pár éve csatlakoztam Magyar motorosok segélykezdeményezéséhez Dévára (a dévai írások között is szó esik az “elég”-gel kapcsolatos gondolatokról). Vittünk mindent amit értünk. A teherautónk tömve volt játékkal, ruhával, könyvekkel és élelmiszerrel, a zsebeink cukorral és csokikkal. Amint a kezébe nyomtuk valamelyik lurkónak azonnal rohant és kínálta. Nekünk! Nekünk, akik hoztuk-adtuk és mikor csodálkozva megkérdeztem miért engem kínál, akkor az volt a válasz “mert az én kezemben van a zacskó”…  A “jut mindenkinek” elve egy olyan gyerek cselekedetén keresztül, akinek még anya-apa sem jutott, értelmet nyert. Csaba testvér jó munkát végez.

 

Vélemény, hozzászólás?

Archívum

Címkék